Más-világ

Csak remélni tudom, hogy ebben a blogban valóban benne vagyok én...

Oldalak

  • Főoldal
  • Sárgák
  • Tópart
  • Rövid ars poeticák

Sárgák








Küldés e-mailbenBlogThis!Megosztás az X-enMegosztás a FacebookonMegosztás a Pinteresten
Főoldal
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
„A világmindenséget nem csupán a sokféleségben rejlő egység teszi széppé, hanem az egységben rejlő sokféleség is.” (Umberto Eco)
Széltérkép
UV térkép

Translate

Oximoronként

Oximoronként
Csak úgy...

„Szeretet ember és ember közt: ez talán a legnehezebb feladatunk, a végső, legnagyobb próbatétel, vizsga, munka, amelyre minden más munka csak előkészület."

(Rilke)


„A legfőbb kincset nem rejtették el az istenek: mindazt, ami értékes, megtalálod az emberben.”
(Tatiosz)

Népszerű bejegyzések

  • Néhány napja zokogva ébredek, s fekszem
                      Zsófi festőállványa széjjel szedve, s a képeinek egy része mögötte Az anyák napja volt az a nap, ami igazán betett a...
  • Azt hiszem, alapvetően csalódtam az emberekben...
    Nem csupán egyetlenben, hanem úgy általában az emberiségben... Talán akkor kellett volna születnem, mikor még volt az embereknek egymásra id...
  • Néha olyan jó eltűnni a világ elől
    mert ilyenkor senki sem kér számon, nem akadékoskodik, nem utasítanak, nem szeretnék a segítséged kérni, de nyomban, vagy , akár vi...
  • Átnevezett sárgák és tópartok
    Valamikor vágytam arra, hogy nagy igazságokat próbáljak leírni. Ma már nem vágyom, csak a Lányomra, Zsófira, aki soha többé nem lehe...
  • Ma eszembe jutott a gumibogyószörp
    https://www.youtube.com/watch?v=r4BatDu3uak Mennyei íze volt... Mikor Zsófi még óvodás volt, ez volt az egyik kedv...
  • Lőrincz P. Gabriella csodaszép verseiből
    Másvilág századszor indulni csak a bőrönd marad az arcomon a hétköznapok szürkék új helyen csörög a vekker és már reggel fáradt va...
  • Baranyi Ferenc: Porvers
    Akit egyszer porig aláztak: porig kell azért lehajolni, a méltósága-vesztett sorshoz méltósága-vesztve igazodni. Előtted ember ráng a por...
  • Az időről
    Olykor - talán évtizedekkel később, mint az események - vágyunk arra, hogy megoszthassuk akkori érzéseinket valakivel. Belső időnk ekkora fo...
  • A gyertya
    Évek óta kerestem. Kissé giccses, kissé megkopott, kissé koszos is... De Ő a gyertya... Az, amelyik végigkísérte gyermekkorom ünnepeit, ame...
  • Egy kis pihentető zene

Zsófi

Zsófi
Középen a Lányom még Debrecenben

Zsófi és én

Zsófi és én
Mindig sírnom kellett, ha elment, így, amíg élek, sírok

Rendszeres olvasók

Blogarchívum

Összes oldalmegjelenítés

Képablak téma. Téma képeinek készítője: webphotographeer. Üzemeltető: Blogger.