2017. május 9., kedd

Átnevezett sárgák és tópartok







Valamikor vágytam arra, hogy nagy igazságokat próbáljak leírni. Ma már nem vágyom, csak a Lányomra, Zsófira, aki soha többé nem lehet velem, mert meghalt. Csúnya szó ez a halál, mennyivel szebb az élet, de, ha már valaki nincs itt, akkor legalább azt mondanánk, hogy a nemlétben szunnyad.
Valamikor nagyon sok mindenben hittem, ma semmiben sem.
Ellenben, ha már itt van ez a blogom évek óta kihasználatlanul, akkor senki másnak, csupán önmagamnak ideírom, ami Zsófiról eszembe jut, így lassan, de biztosan, amíg élek, átnevezem ezt az egészet Zsófi gyűjteménynek.

4 megjegyzés:

  1. Igen... "A nemlétben szunnyad" ...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De mi is, Vali! Így vagy úgy, de ez is igazság!

      Törlés
  2. Hallgass zenét! Ami jön éppen, vagy ahová odatévedsz! Dvorzsák Új Világ szimfóniájában megtalálod! S ha többször is hallgatod egyre többször leszel VELE!
    De lehet, hogy Beethoven V-ik szimfóniában rátalálsz, és szinte egymás kezét fogva, együtt léptek át a hatodik szimfóniába!
    PRÓBÁLD KI DITTÁM! Szeretettel Sacádtól!

    VálaszTörlés