2017. május 9., kedd

Átnevezett sárgák és tópartok







Valamikor vágytam arra, hogy nagy igazságokat próbáljak leírni. Ma már nem vágyom, csak a Lányomra, Zsófira, aki soha többé nem lehet velem, mert meghalt. Csúnya szó ez a halál, mennyivel szebb az élet, de, ha már valaki nincs itt, akkor legalább azt mondanánk, hogy a nemlétben szunnyad.
Valamikor nagyon sok mindenben hittem, ma semmiben sem.
Ellenben, ha már itt van ez a blogom évek óta kihasználatlanul, akkor senki másnak, csupán önmagamnak ideírom, ami Zsófiról eszembe jut, így lassan, de biztosan, amíg élek, átnevezem ezt az egészet Zsófi gyűjteménynek.

4 megjegyzés:

  1. Igen... "A nemlétben szunnyad" ...

    VálaszTörlés
  2. Hallgass zenét! Ami jön éppen, vagy ahová odatévedsz! Dvorzsák Új Világ szimfóniájában megtalálod! S ha többször is hallgatod egyre többször leszel VELE!
    De lehet, hogy Beethoven V-ik szimfóniában rátalálsz, és szinte egymás kezét fogva, együtt léptek át a hatodik szimfóniába!
    PRÓBÁLD KI DITTÁM! Szeretettel Sacádtól!

    VálaszTörlés