2012. április 20., péntek

A gyertya


Évek óta kerestem. Kissé giccses, kissé megkopott, kissé koszos is... De Ő a gyertya... Az, amelyik végigkísérte gyermekkorom ünnepeit, amelynek csak akkor adtunk lángot, ha velünk is fontos dolgok történtek, mert ekkor szivárványként világította be ezer színével örömtől ragyogó arcunkat, s felszárította boldogságkönnyeinket, mert varázshatalommal bírt, hiszen Ő volt az ünnep, a fény, a gyertya...
És az egyik pincénkben bukkantam rá, mert már nem is hittem abban. hogy meglehet még... De Ő azt akarta, hogy rátaláljak, mert minden viaszpórusa érezte, hogy nagy szükségem van rá...
Mert én félek. Mert olyan hülyén sülne el, ha ugyanazon műtét közben ugyanaz derülne ki, mint az Édesanyám esetén, hogy van még kilenc kegyetlen hónapom....

6 megjegyzés:

  1. Ne félj! A szeretetnek telepatikus hatalma van, és én nagyon szeretlek a GYÖNYÖRŰ LELKED-ért! ( Ezt nem azért emeltem ki, mert CSAK a lelked csodaszép, hiszen testi valódban, kedves vonásaidban is szép vagy).Hasonló "cipőben járok" betegség és örökletesség szerint, ezért tízszeres ERŐMMEL szorítok ÉRTED, a jó eredmények érdekében!

    ÉN IS SZERETEM EZT A " kicsit giccses-de kedves" GYERTYÁDAT !! S, hogy rátaláltál ez is egy előre vetitett " JÓ JEL" !!!
    SACÁD

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépen köszönöm Nektek! Olyan nagyon szívet melengetőt írtatok!

    VálaszTörlés
  3. Szia Tibor! :-) De jól esik, hogy Mindnyájan idetaláltatok! Köszönöm ezt a virtuális Fényt, a Barátságot! És mennem kell vásárolni, csak eddig esett... És nem volt kedvem.

    VálaszTörlés
  4. Szia Saci!
    "varázshatalommal bírt, hiszen Ő volt az ünnep, a fény, a gyertya..."
    Most is lesz neki varázs ereje. Bízzál benne tarts ki.
    Szorítok érted.
    Baráti öleléssel Anikó

    VálaszTörlés