Advent idején

Ma reggel óta angyalokat keresek. Nem valósakat, csak azokat, amelyek nélkül az adventi koszorú olyan üresen hiábavaló. Még néhány napja átsimítottam , s aztán vigyázva eltettem valahova őket, hogy biztosan megtaláljam mindegyiket, amikor szükségem lesz rájuk.  Most, ránézve az órára, rádöbbentem, hogy nem figyelek. Automatikusan teszek dolgokat, s csodálkozom, ha aztán azok önálló életet kezdenek... S most nem a tárgyakra gondolok, hanem első sorban a cselekedeteimre, hiszen megérdemelném a nyugalmat és a csöndet, de csak a káoszt sikerül a környezetemben erősíteni. Miután ma kezdődik az advent, úgy vélem, van min elgondolkodnom...