Futunk, szaladunk, rohanunk, kapkodjuk a fejünket és a levegőt is, emelkedik a pulzusszámunk, szétveti személyiségünket a feszültség és a düh...
Hánykódunk álmainkban, vissza-visszaköszönnek a tegnapok szédült vágtái: villóznak a képek, nem ismerjük már az ébrenlét és a valóság fogalmait sem, s ilyenkor jó megállni.
De képesek vagyunk-e egyáltalán ebben a világban csak lenni, csak jól érezni magunkat, csak szeretni a Másikat, s meglátni benne a nyugalmat?
Ha igen, Barátra találtunk.
És ilyenkor átölel a boldogság.
Számomra ezt, s nem mást jelenti az ünnep fogalma, s azt is, hogy, ha a valóságban nem is, de a gondolataimban ma is velem vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése