2011. december 26., hétfő

A blogok önálló életéről

Van egy közeli ismerősöm. Jó régen van egy anonim blogja. Bátor blog, mert felforgatja a kedélyeket, kíváncsiságot gerjeszt... Amikor azt megláttam, akkor határoztam el, hogy nekem is lesz egy hasonló. És azt is pontosan tudtam, hogy kinek és miért fogok ide írni. Nem merészségből, s nem azért, hogy követőkre találjak, hanem, mert néha annyira kellenek a szavak: a sajátjaim. Nem baj, ha közhelyesek, elcsépeltek és hasonló jellegűek, mert az enyémek, s részeim, mint maga az életem is. Ha blogot akarok írni, miért is ne tenném úgy, ahogyan azt a szívem diktálja?! Csak éppen mégis olyan volt ez, mintha elrejtenék valamit a világom elöl. És ez már nem csupán engem érintett, hanem Téged is, aki nap nap után olvastál. Noha nem bujkálni járok ide, hanem szabaddá lenni: röpülni, akár a sasok vagy zuhanni a mélybe... És azért, hogy ne érezd azt Te, aki meghallgatsz a legnagyobb kétségbeeséseim kellős közepén is, hogy titkolni valóm van bárki előtt is, ma nyilvánossá tettem a fő blogomban ezt a linket.
Csak remélni tudom, hogy azért megmarad annak, amivé születni jött ebbe a virtuális világba!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése