ennek a felelősségét is fel kell vállalni minden pozitív és negatív hozadékával egyetemben. Ily módon igaza lehet Exupérynek éppen úgy, mint a rózsájának, meg valahogyan nem is, mert arról a felelősségről Tatiosz már évszázadokkal korábban is ugyanazt írta, mint ama francia író.
Így aztán az élet mégis folytonos körforgás, melyben hol hibázunk, hol nem, de a felelősségünk mindig ugyanaz marad: a rózsáé, hogy egyetlen maradjon akkor is, ha a kis herceg felfedezni vágyik a sivatagot, s lezuhan, mert abban a pusztaságban oly mindegy lesz Tatiosz vagy Exupéry a szerző, a kulcs úgyis a szeretet hatalmának végtelenjében lesz elérhető és megérthető, s úgy vélem, mindez jól van így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése