2012. február 14., kedd

Ha valamire nagyon várunk

mire beteljesül lelkünk kívánsága, nem feltétlen a varázslatot kapjuk ajándékba, csak azoknak a keserű óráknak az emlékét, mikor semmi mást nem tettünk, csak vágyakoztunk.
És nem a karácsony misztériumára, s nem a csodákra, az áhított pillanatokra gondolok most, csupán a hétköznapi ember teljesen profán kívánságaira, amelyek századunkban lassan elérhetetlen ideáknak, új filozófiák kiindulási pontjainak számítanak, mert annyi mindent ismerünk már, de az időnk mégis egyre fogy, mert a szeretet érzése néha nincs sehol...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése