2012. április 5., csütörtök

Mert az emberek magányosak

néha azzal keltik fel a másik érdeklődését, hogy a végtelenségig piszkálják a valóságban vagy csupán a virtuális térben.
Néha furcsa, érthetetlen dühkitöréseik vannak és mindent, ami számodra eddig szent volt, a földig tipornak, miközben - népiesen szólva- valószínűleg ők is főnek a saját levükben.
Íme, hát a Pokol.
Nem kell hozzá megsemmisülnie a testednek, mert a véred szívja minden egyes pillanat, amikor lelki békéd valaki másnak adod, aki soha nem volt méltó még arra sem, hogy akár egyetlen egy szót is válts vele...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése