s mi furcsán és kábán belehömpölygünk abba a spirálisba, amely éppen hurkokat vet az egyenesekre, de, ha már elég bölcsek és megfontoltak vagyunk, rádöbbenünk, a Sors különös és kérlelhetetlen játékainak szeszélyes csapdáiba estünk, mert akár kvantumokból, akár bárminemű részecskékből áll is a világ, nem számít...
Az egyetlen, ami fontos, az a hitünk, hogy miként találjuk meg a saját utunkat úgy, hogy azokat csak a sárga köveken lépdelve érjük el...
S már az sem érdekes, hogy az utat mi magunk készítettük el, vagy a barátaink, esetenként vadidegen jótevőink építették nekünk, mert a keskeny ösvény példázata az élet minden területére érvényes, s mert nem kell mindig jól járjunk, csak egyetlen célunk lehet: visszaállítani a rendet: a párhuzamosokét...
S ehhez szükségeltetik az életben a legnagyobb bölcsesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése