2012. június 25., hétfő

Mindennapi bosszúságaim

Egyre sűrűbben történik meg velem, hogy másként figyelem az embereket, mint eddig. És rosszindulatúaknak, örökké elégedetlenkedőknek, a másikat egyetlen kanálban megfojtani képeseknek látom őket, mikoron hevesen gesztikulálnak, néha ordítanak, máskor káromolják a Mindenhatót, vagy pletykálnak és süt belőlük az irigység.
Ilyenkor nem egészen értem, hogy vajon, mit neveznek ők boldogságnak és harmóniának, vajon hová illant az egykori gyermeki énük, s vajon meddig mehet ez még így ezen a kék bolygón.
De miután a jóságot is látom, igaz nagyon ritkán, mégis hiszek még abban, hogy érdemes az eljövendő csodákért élni, mert másképpen semmi értelme sem volna annak, amit emberi létnek nevezünk.

2 megjegyzés: