S, mert sosem lehetsz az első

előbb-utóbb megszokod, hogy kivárod az időd, amelyet a Sors szeszélyesen neked szán... Persze, mások fejében meg sem fordul, hogy ezért már eljöttél helyekről, s egyszer csak beérik az a pillanat is, amikor csöndben becsukod az ajtód, mert nem kívánod többé, hogy neked mindig akkor legyen időd és energiád, mikoron hiányokat töltesz be és hézagokat pótolsz, mert nem vagy habarcs, de kőszikla sem, így egyszerűen csak fogod magad, s véglegesen félre állsz.Hiszen van saját valóságod és szuverén időd, akkor miért is keresnéd a bajt, aminek a vége úgyis egy végeláthatatlan, kontinuitásában is önmagába csavarodó, spirális és folytonos csalódás...