Jó volt beszélgetni...

Még fáradtan és egy picit álmosan is úgy figyelni a Másikra, hogy szavai velem maradjanak, s vigyázzák az álmaim...

És Te miben hiszel?

Az emberben vagy a mendemondákban, a halálban vagy az öröklétben, a pusztulásban vagy a világ megmentésében, a győzelemben vagy a harc szentségében...
Egyetlen szóval, Te hiszel-e a szeretet erejében, ami Veled marad akkor is, ha minden csatát, minden harcot, minden küzdelmet elveszítesz is?

oximoron

Egy költői szókép. Egymásnak ellentétes fogalmakat takar. Általában jelzős szerkezetben ismerjük, pl. rettentő jó, de a köznapi beszéd és a költők másként is használják pl. "hiszek hitetlenül" (Ady Endre).
Az ember is ilyen egység. Leginkább önmagának ellentmondó.
Saját gondolataim írom ebbe a blogba, de nincsen profilom, s nem vagyok követhető, akár a bennünk élő gondolatok siklanak tova bennem is az élet árny- és fényképei.
Minden, a blogban szereplő mondat saját szerzemény. Ha idézed őket valahol, kérlek, írd alá csupa kisbetűkkel, hogy oximorontól származnak e szavak!
Köszönöm!

Ha folytonosan védened kell az egódat

előbb-utóbb megunod... S mivel akkor sem fogod elhinni önmagadnak, hogy Te csak egy szürke senki vagy, ott hagysz csapot-papot és elmenekülsz...
Az vesse Rád az első követ, aki a Helyedben másként cselekedne!

Azt mondják, megsértődtek rám...

Nem is! Megharagudtak, mert az ember először önmagában keresse a hibákat, s ne írjon le olyan dolgokat még a humor köntösébe rejtve sem, ami másoknak fájdalmat okoz...
Azt is mondják, hogy hazug vagyok...
És azt is, hogy nem viselkedtem keresztényi módon...
Mindebből semmit sem értek, mert nem tudom, valójában hogyan keveredtem ebbe a történetbe, amelyik nem is az enyém, s így bizton tudom, hogy nem rólam szól...

Soha nem gondoltam volna, hogy egy smilét is lehet szeretni!

Szeretem a Napod, mert mosolyog...
Szeretem, mert sárga...
Szeretem, mert itt van, mikor szükségem van sugarai melegére...
Szóval, köszönöm, hogy ott Vagy a háló másik végén, mert olyan borús napom volt ma....

Egyformán gondolkodni...

Lehet, csupán az evolúció csodája, de az is előfordulhat, hogy valami másé, talán a telepátiáé, hogy vannak emberek, akik a Föld különböző pontjain is egyformán gondolkodnak, gyűlölnek és szeretnek, ezért lesznek barátokká, s lényegtelen, honnan indulnak és hova tartanak, mert városuk immár közös, melynek falait semmiféle furfanggal vagy gépezettel be nem veheti senki sem, de ezt a kívülállók valami oknál fogva soha nem értik meg....

Szülők és gyerekek

Igen ritka az, amikor a gyerekek minden feltétel nélkül elfogadják mindazt az önzetlenséget, szeretetet, amit a szüleiktől kaptak.
Sokkal gyakrabban fogalmazódnak meg a számonkérések és a vádak, miképpen ez fordítva is így igaz.
Mondhatnánk, hogy ilyen az élet, ne várj tőle mást!
Mindig is így volt és így lesz, csak éppen a Te időd, a Te Lelked, a Te Szíved az, amelyet a mai napig igába hajtottál, s soha nem fogod tudni mi végre, legfeljebb a nagy elszámoláskor csak annyit tudsz majd rebegni, hogy megérte, mert akkor is célja volt az Életednek, ha Te nem tudtad. Egy közeg voltál, egy közvetítő, s ezért kellett leszületned a Földre....

Mondj köszönetet az imákért és fohászokért!

De, ha nem vagy hívő, egyszerűen csak az emberekért, kiket Eléd vezetett a Végtelen...
Mindenkit más céllal ismertél meg, s , ha egy napon Utad végére érsz, sok-sok mozaikból rakod össze emlékképeid, s átölel a békesség és a fény.

A saját történetedről...

Az egyetlen, melyet ismerni vélsz, de mégsem vagy képes végigélni csak végigjárni... Hogy miért, mert lám, "Íme, az ember!"

A szabályokról...

Az emberek azért találták ki őket, hogy megszegvén valamelyiket, ujjal mutogathassanak egymásra. Noha nincsen más szabály, csak az erkölcsi belső, ami néha egybeesik az ókori civilizációk bölcseinek , a Bibliának és egyéb Szent Iratoknak a nyelvével éppen úgy, mint a bensőnk hangjaival. Ha ezt az egybeesést megtalálod egy másik emberben, barátoddá lészen egy életen át vagy társaddá az úton...

Bajt soha nem csinálunk...

legfeljebb azt gondoljuk magunkról, hogy most vétkeztünk. De, ha valaki másban megtaláltuk a lelki társunk, egy idő után érteni fogja, hogy nincsenek vétkek, csak legfeljebb hibák, amelyek mindig kijavíthatóak...

Csak...

Valakinek, aki fontos, de nem elegendő ezt csak nekem tudni...
Valakinek, akinek ugyanolyan fontosak a szavak,
mint bárki másnak,
Valakinek, aki néha éppen olyan bizonytalan,
Valakinek, aki mégis megér annyit, hogy blogba öntsem,
elmeséljem, mi minden az, amitől különleges...